A NATO-csúcson a középút várhatóan a létszám emelése és a jelenlét jellegének a megváltoztatása lesz. A hadosztály dandárokból épül fel, a dandárok pedig zászlóaljakból. Nem nehéz kitalálni, hogy a kompromisszum merre várható: a dandárok 3000-4000 fős katonai egységek, azaz így három-négyszeres létszámemelésre kerülhet sor. Ez kevesebb, mint amit a balti országok szeretnének, de kezelhetőbb terheket jelentene a katonákat küldő országoknak.

Külföldön állomásoztatni katonákat igen költséges dolog, és nemcsak azért, mert több fizetést kell adni nekik, hanem azért is, mert a logisztikai utánpótlás megszervezése szállítórepülőgépekkel vagy hajókkal sokba kerül. A haditechnika is gyorsabban amortizálódik, karbantartó alegységeket is a harcoló alakulatokkal kell küldeni. A kiadásokat az is növeli, hogy ezek az alakulatok folyamatosan gyakorlatoznak a helyi erőkkel, hiszen épp ez a jelenlétük értelme. Kanadai adatok szerint egy Leopard 2A4 harckocsi terepen 530 litert fogyaszt száz kilométerenként, egy éles gránát pedig körülbelül 10 ezer euróba kerül hozzá (a gyakorló biztosan olcsóbb).

A kiadások elharapózásának megakadályozására a tervezők egyfajta előretolt jelenlétben gondolkodnak. A leendő dandár harccsoportok valószínűleg nem fognak teljes létszámban a keleti szárny országaiban állomásozni, ez pazarlás is lenne, és túlzott eszkalálása lenne az elrettentésnek is. Ugyanakkor a dandárok harceszközeinek egészét vagy egy részét előre letárolják az adott országban, emellett a dandár törzsének egy része kitelepül állandó jelleggel, hogy a hadműveleti terveket előkészítse, és a honi erőkkel folytatott együttműködés, napi kapcsolat révén megteremtse annak a feltételeit, hogy ha a dandár egészének jönnie kell, mondjuk, Németországból Litvániába, akkor ne legyen fennakadás, a Bundeswehr katonái csak felszálljanak a repülőre, és egy tranzit után a litván katonai bázison már át is ülhessenek harckocsijaikba. Nemrég írtunk arról, hogy az Egyesült Államok is így erősíti meg Európa védelmét, ha arra szükség van.