Gina Carano nem csinált semmit. Leírt dolgokat. A véleményét. Ha nem is lenne igaza, ezek csak gondolatok.

Ebben a monopolhelyzetbe került médiumban következmények nélkül lehet ocsmány módon hazudni, de a tulajdonosnak cenzori jogai vannak.

A lakiteleki sátor mozgalom két tűz közé került azonnal. Különleges formában és eszközök által.

Micsoda? Jól olvassuk? Jól. Valóban egy hatalmas összeesküvésről van szó, amely a választás kimenetelének befolyásolását célozta meg.

Gyurcsány nem beszélt arról, hogy mit is kínál az ellenzéki összefogás a magyar választópolgároknak.

Petőfi-emlékévre készül a nemzet 2022. szeptember 1-től 2023. augusztus 31-ig.

Sóhajtsunk egyet, ernyedt karunkat emeljük fel magunk mellől, aztán írjuk le merev tekintettel a mondatot, amelyet újságírói pályafutásunk alatt még nem.

Jelen állás szerint a bizottság olyan politikai eszközt kap a kezébe, mellyel szubjektív módon ítélkezhet a tagállamok felett.

Figyelik? „Azt mondta.” Tehát valaki azt mondta, hogy a volt barátja azt mondta. Ennyi. És erre kicsinálják a karrierjét.

A lakiteleki költő és tanító udvarában történt eseményeket a hazai és a nemzetközi sajtóvisszhang avatta országos és nemzetközi jelentőségűvé.

Vajon léteznek-e tudományos kutatások az emberek ideológiai elkötelezettsége és pártállása, illetve fizikai megjelenése és mentális állapota közötti kölcsönhatás tekintetében?

A világháló, a közösségi portálok nemcsak a belső hatalmi harcok részévé, de egyre inkább a szuverenitás fokmérőjévé is válnak.

Az évszázados munka ellenére az első királyi tömegsírt egy második királyi tömegsír váltotta fel.

A járványkezelés uniós kudarca számunkra új kérdéseket is felvet, amelyekre választ kell adnunk saját érdekünkben.

Lássanak egy kicsit a magyar ugaron túlra is. Vigyázó szemüket vessék Párizsra, Berlinre, de jobb híján akár Pozsonyra is.

A külföldi tudósító kiugratta a nyulat a bokorból. Amit nyilván az elnyomó hatalom illetékesei is appercipiálhattak.

A válságba jutott ideológiák jellemzője, hogy sok téren a valóságot meghamisító képet kommunikálnak.

Rossz hír Jakab Péternek, hogy a magyar választópolgárok politikai emlékezetének bugyraiban még ott derengenek a múlt emlékei.

Lehet álmélkodni, lehet szörnyülködni, lehet nevetni, de valahogy az az ember benyomása, hogy Amerikában valami nagyon félrebillent…

A kivetítőn a január 6-i washingtoni összetűzések képkockái futottak, a jelenlévők ösztönösen elmosolyodtak a videók láttán.

Korunk legújabb szocialista pestise, a genderideológia Joe Biden beiktatásának napjától kötelező lecke az Egyesült Államokban.

A tanácskozás szünetében ebéd előtt sajtótájékoztatót tartottak, amelyet két nyelvre fordítottak. Angolra Jeszenszky Géza, németre Kiss Gy. Csaba.

Roller úr régi ismerősöm. Naponta látom, amint kenyérért megyek, vagy ügyes-bajos dolgot intézni.

Napjaink Amerikájában az a veszély fenyeget, hogy a többség is pszichopata lesz, és nem lehet tőle ellenállásra számítani a totalitarizmussal szemben, mert lényegében önmagával kellene szembefordulnia.

A magyarországi politikai közbeszédben 1945 óta töretlen harsánysággal tombol a keresztény- és magyargyűlölet.

A nemzetközi internetes csevegőplatformok által bevezetett cenzúra brutális beavatkozással fenyegeti a jövőre esedékes magyarországi választásokat is.

Néha nem figyelünk a részletekre. Pél­dául arra, hogy egy-egy politikai mozgalom, párt már a megnevezésében hordozza programját.

Az erdélyi falurombolások mellett, a határon túli magyarság sorsával párhuzamosan, még két fontos kérdést taglalnak a jelenlévők.

A magyar–német kapcsolatok szempontjából Laschet előreláthatólag Merkel pragmatikus vonalát fogja továbbvinni.

A techdiktatúrát mindig azok védelmezik, akik petíciókkal rohannának Brüsszelig, ha egy étteremben nem szolgálnak ki egy meleg párt.